Egy nyáron át összesen 1600, hetente 180 hátrányos helyzetű gyermek nyaraltatását szervezi meg a Magyarországi Református Egyház. A balatonfenyvesi táborban a programokban megjelenik a hit és a vallás, és része az élménypedagógia is. A tábor nagykövete Pápai Joci, aki minden évben meglátogatja a nyaraló diákokat.
– Eddig még Baranyából sem jöttem ki. Á, én nem megyek máshová, jó ott nekem.
– Azt mondtad, hogy apád elvitt egyszer a Balatonhoz.
– Jaj, nem, Orfűre mentünk. Meg ott van Siklós is, ott is voltam már, meg ott van az izé, a másik. Villány, meg Harkány, oda fagyizni megyünk. De nem erre gondolok ... na, mi a neve?
– A fagyizás a nyaralás?
– Igen, de segíts már, hol van a cementgyár?
– Beremend.
– Ja, tényleg. Na, oda járunk strandra. Meg játszótérre. Képzelje, úgy megforgattam a körhintát, hogy kizúgtunk belőle. Tök buli volt.
A gyerekeknek nyaralás, a felnőtteknek komoly munka
Vince helyes, 14 éves baranyai fiú, aki most megy 7. osztályba. Ő beszélgetett társaival a Magyarországi Református Egyház balatonfenyvesi táborában az egyik foglalkozás előtt, amikor bemutatkoztak nekem. 22-en vannak a csoportban, legtöbben Nagyharsányból és Békésszentandrásról jöttek. A fiúk igazi kiskamaszok, harsányak, izgágák, nehezen maradnak ülve. A 12, 13, 14 éves lányok komolyabbak, érettebbek, nekik már az is fontos, hogy jól nézzenek ki. Többen egy osztályba járnak, de itt most nehéz felkelteni és megtartani a közös érdeklődést és figyelmet. A Vincével foglalkozó pedagógus nincs könnyű helyzetben. De nem ő az egyetlen a csoportban, akivel nem egyszerű a munka. A fiúk, ha labdát látnak, kezük-lábuk beindul, és egy pillanat tört része alatt labdafogásból labdadobás lesz. Elindul a kidobós, a rohanás, még akkor is, ha az a feladat, hogy tartsák a kezükben a játékot. Ha halkan, két ujjal kell tapsolni, ők vörösre ütik a tenyerüket. Vince ragaszkodik az apró kavicsához, amit a Balaton mellett talált. Amikor az véletlenül kiesik a kezéből, hasra dobja magát, és már csúszik, kúszik érte az asztal alá. Fiúk, lányok egyszerre kiabálnak rá, hogy figyeljen már végre. De vannak még nála is nehezebben kezelhető gyerekek. Hárman az asztal mellé sem hajlandóak ülni. Míg a többiek csukott szemmel, különböző szempontok szerint vonalakat rajzolnak – mert ez a feladat –, ők táncolnak a teremben, aztán közösen pisilni indulnának. Bea, a csoportért felelős pedagógus végtelen türelemmel és nagy felkészültséggel igyekszik egyben tartani a társaságot.
A cikk teljes terjedelmében a csalad.hu oldalon olvasható.